anka emese
Elhatároztam, hogy itt is közzéteszem írásaimat,bárki
örömére.Először a Hírleveleket, amik rövidek és .....
remélem....:))
Hírlevél 5.
Segítség!!A gyerekem legújabb barátja egy…….. !
Az, hogy a gyerekem milyen ’barátot’ mutat
be nekem, egy nagyon jó, beszédes okozat.
Nem véletlenül szeretnék én is inkább a küszöb
alatt bekúszni otthonomba a kedves, jó szomszédok
mindent vizslató pillantásai elől, ha ez a kitüntetett
illető történetesen egy szakadt hippi.L
Ha veszem a bátorságot és fáradtságot, jól teszem,
ha megpróbálom higgadtan végiggondolni .
Sőt, ha az újdonsült spirituális világszemléletemet is
szeretném ’felavatni’,akkor tulajdonképpen örülhetek
is e,- hát hogy is mondjam,- nem a legfényesebb,ellenben
annál egyértelműbb üzenetnek. Tudván, hogy szemem fénye
nekem tart tükröt ezzel a liezonnal, vagyis az Ok az én
személyem, nevelésem, a vele való viszonyom.
Mit is szeretne - de nagyon - közölni velem:
- én a szülő egy őskövület vagyok – ezt úgyis tudjukL -
aki túl vonalas, plusz, fényévnyi távolságra van már
a saját gyermekétől, amúgy pedig hagyjuk…
- a fiam/lányom elég belevaló, sőt, ’kamikáze’ ahhoz, hogy
pont egy ilyen figurát kapjon ki a tömegből,a szabadság
iránti vágyát ’fitogtatandó’
- vonzalmának a tárgya, bocsi, ’barátja’ , pont azon a
gondolati, érzelmi, hangulati, érdeklődési szinten áll,
ahol most ŐT, a drága utódomat kell keresnem.
Ergo, ha én szeretnék valahogyan bekerülni
a buliba, mindenképpen ebből az irányból
kell közelítenem:
szabadságra vágyik; nem érdeklik a konvenciók,
nem vagyok neki jó példakép…Miért???
Mit és hol rontottam el? Lehet még korrigálni??
Akarok? Szeretnék????
Vannak eszközök, módszerek: pl, a szám, (szájam)
amit szóra nyithatok, de ihatunk is egy pár pohár
bort, leülhetünk…de csak akkor, ha tudok teljesen
őszinte lenni..Semmi átlátszó megjátszás, nevelési
szándék…..csak simán én, a ’meztelen’,valódi
mivoltomban és Ő, akire teljes elfogadásommal,
megértésemmel odafigyelek.
Kezdetnek ennyi éppen elég is …. :))
----------------------------------------------------------------
Hírlevél 6.
Részeg a gyerek? Vagy mi van???
Buli volt a suliban…elvileg.. Később jött haza,
mint ahogy ígérte.
Dülöngélt is egy kicsit, sőt…olyan furcsa volt.
Nem sokat szólt, elvonult a szobájába…
Utána megyek azonnal, megnézem, mi van.
Mégis csak az anyja lennék. Mondjon már
valamit: hol volt? kivel? miért jött ilyen későn??
Elindulok a szobájába…kirohan a fürdőbe….jól
hallhatóan kijön belőle minden… felszakítom
az ajtót és a legmagasabb C hangon tör felszínre
minden indulatom, amit azonnal a nyakába
zúdítok még, rikácsolva:”Hol voltál? Kivel?Miért
késtél? Mit ittál? Részeg vagy????........
és CSAPÓ , vagyis felvétel újraindul: ez a ROSSZ film
volt..
Hiszen már megtértem a Hoponoponó-ban,
vagyis sűrűn ismételgetve mormolgatom:
„Szeretlek! Bocsáss meg! Sajnálom! Köszönöm!”
-és visszagondolok az ÉN kamaszkoromra, hogy
én ezt a figurát hogy adtam elő otthon??
Mit szerettem volna hallani, érezni tudni
a családomtól, anyámtól, apámtól?
Jól esett volna most is az a simogató,
megnyugtató kéz a homlokomon, mint
mikor kicsi koromban betegség miatt
adtam ki magamból a vacsit.
Ez az állapot is ugyanaz, mint egy betegség
általában. Az Univerzum most is közölni szeretne
általa valamit, de MIT???:
sok a blokk? a tiltás? a féltés?az aggódás? a meg
nem beszélés ? Vagy éppen csak meg kell tanulnia
bánni az alkohollal.
Szülőknek és kamaszoknak szóló egyéni
coachingokon együtt boncolgathatjuk e témát
tovább, mert az ellenszérum, BENNED van,
csak elő kell keresni, jól le kell porolni és
fel kell ébreszteni !!
--------------------------------------------------
Hírlevél 7.
Megőrült az anyám??? Egy komplett idióta!
Kamasz lány hívja a barátnőjét: - Húúúú!!
figyu!! Most nagyon, de nagyon ideges vagyok!!
Jövök haza a suliból, szó szerint húzom a ’belem’ is,
mert az a szemét fizika tanár már megint próbál
’szivatni’, hiába magyaráztam neki hogy mi a pálya.
Beírt egy karót… de hát ’lesz…om’, de nagyon
felnyomta az agyam. Amúgy is annyira elegem
van a suliból, meg az összes egyéb baromból
és képzeld, amint jövök be a kapun, azt hittem,
hogy nem hiszek a szememnek. Az ablakomból
repülnek ki a cuccaim az udvarra!! Érted? Fogod??
Hát én először nem értettem, aztán dühbe gurultam,
mert épp a kedvenc pólóm repült ki és előttem landolt.
Rohantam fel, tudván, hogy ez csak az anyám lehet, és
tényleg, látom, amint halál nyugalommal kidobja még
a két utolsó darabot is , aztán elsétál mellettem és
lemegy!?!
- Aha!! Ház ez nagyon gáz! Képes volt bemenni a szobádba?
Ez tényleg a pofátlanság teteje - erősít rá a barátnő.
- Eldöntöttem, hogy ő is le van ’sz…va’ ,fogtam magam
összeszedtem a cuccaimat, bepakoltam egy táskába
és leléptem. Figyu, jöhetek hozzátok héderelni
pár napra? Csak addig, míg lenyugszanak a
kedélyek? Tudoood….
Pár másodpercnyi csend után:
- Hát figyelj…hm….szóval, tudod, nekem is gáz,
de meg kell kérdeznem az őseimet, és ők nem
igazán díjazzák az ilyet…Megpróbálok mindent, de
ők nem bírják, ha van nálam valaki…tudoood…
- Jó…. Akkor hagyjuk…. ha ez tényleg ilyen gáz,
majd kitalálok valamit. Szia.
- - -
Sztori vége:
1.verzió: hazamegy a lány utálkozva, senki nem
szól egymáshoz pár napig, teszik a dolgukat tovább,
szépen lecseng a történet. Elfelejtik, szőnyeg alá
söprik.
2. verzió: felhív másokat is, valahogy mindenki
frappáns kifogásokat talál ki, hogy most miért
nem tudja befogadni. Beül a kedvenc kocsmájába,
ahol mindig talál haverokat, most senki sincs…
Iszik valamit, hogy lenyugodjon, meg hátha
felbukkan végre valaki. Nobody!! Mintha valami
rejtélyes vákum tüntetett volna el pont most
minden létező havert. Már nagyon fáradt is,
már menne, de nem akar az anyjával találkozni,
így húzza az időt. Éjfél előtt besurran…szeren-
csére alszik mindenki…
3. verzió …(rád bízom)
Mit tennél Te? Nálatok hogy zajlott a
„már megint milyen kupi van a szobádban” .
történet?
Mit csináltak Veled a Szüleid? Hogyan adtad
Te tovább??......
(folyt köv: Elmesélem, nálunk hogy zajlott)
-------------------------------------------------------------------------
Hírlevél 8.
’Szobádba’… ’Kupi’…’Ablakon repülő cuccok’… ’Tudooood..’
(hírlevél 7. folytatása) Nálunk hogy zajlott?
Valóban megtörtént, de egészen máshogy:
jó pár évvel a lányaim kamaszodása előtt,
amikor még nem kérte ki magának hogy, hogy
merek belépni az Ő szobájába. Még nem volt
sérthetetlen felségterület.
Amikor leginkább a mindenféle játékok ,
plüssállatok nem találtak vissza a helyükre,
rendszeresen megejtett ,drága életeimnek
címzett felszólításaim ellenére sem.
Hát kénytelen voltam virítani valami
maradandót, így , mivel mindig azzal
fenyegetőztem, hogy kihajítom a
rendetlenül szanaszét hagyott cuccokat,
be kellett váltanom egyszer, hogy nyomatékot
adjak tekintélyemnek.
De közel sem volt olyan’ para’.( most gyorsan
fel is hívtam az egyik lányomat, megtudakolni
mekkora sérülést hagyott az eset lelkében:nem is
emlékszik a történtekreJ ) Kihajítottam kb.
két plüssállatot,(saját udvarunkra a tetőtéri
szobából,nyáron) meg a kedvenc Barbi-ért nyúltam,
és már foghattam volna a stoppert is, hogy rekord
időt csekkoljak a rendcsinálásban.
Miután felhozták a méltánytalan bánásmódot
elszenvedett állatokat, jól megsimogattuk,
megszeretgettük őket, és megbeszéltük, hogy
a helyükön szeretnek lenni a leginkább, a játék
végeztével…nyugi lett,rend lett és mindenki jól járt.
....
Mikor nagyobbak lettek, nekem tabu volt a
szobájuk,és minden egyes cuccuk. Tudták,
hogy :
- nem megyek be a szobájukba rendezkedni
- soha nem nyúlok a cuccaikhoz
- soha nem olvasnék bele a naplójukba,
engedélyük nélkül.
Nem mondom, hogy nem tettem ilyen-olyan
megjegyzéseket a néha „bomba robbant”
állapotokra,de olyan jól működött a: „Mamiii!
Elmehetek a barátaimmal, csak ide-oda ,tudoood…?”
- Ó, természetesen Drágám! Hogyne! Csak tudoood!!”
- Jól van,na, megyek pakolni:)
----------------------------------------------------------------
Hírlevél 9.
Kamaszkáim és a felmosó csutak
A felmosórongy nálunk nagy ellenség
volt időnként. Számtalan konfliktus forrása
lett, nem megérdemelten. Vetekedett a „fogrémes
tubus teteje vissza nem csavarva” a „wc teteje le
nem hajtva”, a „szemetes ki nem ’vive” sztorikkal.
A „ Miért már megint én?? Mikor
tegnapelőtt is én mostam fel a konyhát” vagy a „ hova a
magasságosba tettétek megint azt a ’kibúrázott’ felmosót?”
csak úgy röpködtek időnként.
Úgy szép az élet, ha van kikre ujjal mutogatni.
Nálunk, ugyan csak két gyerek volt, de a barátnőm
három lánya közt úgy elveszett a felelősség, mint
sok bába közt a gyerek. Nem kis megelégedéssel
vettem tudomásul, hogy náluk sem ’habostorta’ a
helyzet ilyenkor.
Történetünk idején ennek a sokat megélt
szerszámnak, megint magától kellett volna dolgoznia,
mert hogy senki meg nem fogta,az tuti.
Lemegy a vasárnapi ebéd és mire felhangzott volna a
„Na, ma ki szedi le az asztalt? Ki mos fel?” hangzatos és
el nem csépelt kérdés a számból, mindenki úgy
felszívódott, mint a véletlenül kiömlött pohár
víz a sivatag homokján, délben.
Gondoltam egy nagyot és merészet!! Hát mindjárt itt
a Karácsony, jön ám a Jézuska hozzánk is.
Már előre dörzsöltem a markomat, hogy ÉN,
személy szerint mit fogok kérni Tőle!!
(Jól van, no…. ez már úgyis 14 karikás
történet, ’tutkó’ tehát, hogy csak felnőttek
olvassákJ) A Jézuska épp fullon járt, így
leszaladtam a sarki közértbe és gyorsan
beszereztem két darab, azaz 2db , vadonat új,
’vadonat’ egyforma ’fókát’ . ( a seregben így hívták,
igaz, ott ennek –ha jól tudom - nyele nem volt .
Én sem voltam seregbenJ csak úgy hallomásból…)
Elég az hozzá, hogy jól megvettem, be is csomagoltam
ám csodásan, és annak rendje és módja szerint betettem
a fa alá a kellő időben.
Jött is a várva várt pillanat, és a közös családi meghitt
éneklés után, lánykáim hogy, hogy s nem, szinte egyszerre
nyúltak az egyformán becsomagolt ajándék után,
és a csomagolást kíváncsian feltépve, előbb
meglepetésüktől elkerekedett szemekkel, majd
hatalmas nevetésözönnel vették tudomásul, hogy
mi mosolyog rájuk:
nem más, mint egy-egy kizárólag saját bejáratásra
szánt, saját névre címzett FELMOSÓ CSUTAK :)
---------------------------------------------------------------
Hírlevél 10.
’Drága’ jó 1 hetes intenzív angol „tábor”
Jó, magyar bevett szokás szerint, mit nem adna az
ember lánya egy angol nyelvű környezetben eltöltött
egy hétért, a gyerek nyelvtanulása érdekében.
’Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond’ ,tartja a
mondás, csakhogy itt a gond szócskát ugyanazzal a
lendülettel le is cserélhetjük az oly sűrűn használt és
mindenféle jelzővel titulált– most ezt nem ragoznám
inkább –pénz szóra.
Mert hát ahogyan növekszik ’drága életkénk’, olyan
tempóban és mértékben kell belepumpálnunk a
mindenféle képzéseibe legalább egy budai, zöld övezeti,
családi ház árát, ahelyett, hogy vennénk neki egyet ’izibe’,
kiadnánk és dőlne a léJ
Na, mindegy… ebben a felállásban is csak az a vigasztaló,
hogy ez a szomszédnál sincs másképp, mármint, ha
szeretné, hogy vigye valamire a szó szerint ’drága’
leszármazottja.
Elég az hozzá, hogy mivel Orsi ,a nagyobb lányunk
mostanság kinn tanul a nagy külföldi honban,
konkrétan Edinburgh-ban, gondoltuk, hogy milyen jó
is lesz, hogy a kisebb lányunkat,Bogit is kiküldjük hozzá,
mert ezzel a nyelvgyakorlással felcimkézett öszvér
megoldással, több legyet üthetünk egy csapásra: egy
’izgis’ karácsonyi ajándék kipipálva, úgysem repült
eddig sokat a gyerek. A másiknak meg tudunk vele
küldeni egy kis ’hazait’..
Ja, 16 éves és ’egyedül a nagy világba’!!Hmm…
Ez nagyon menő!!
Jól van,na, csak a Ferihegy 2. becsekkoló zónájától,
- sűrű ’puszidobálásaink’ és a „ majd írj, de azonnal,
mihelyt leszállt a gép” intelmei közepette – Edinburgh
repterének kijáratáig, ahol is Orsi lányom fogadta nagy
ölelésekkel.
Nem elhanyagolható tény, hogy először, ketten
nélkülünk!! Huhúúú, eddig csak a ’gáz és balhé’ volt,
ha ketten össze voltak zárva. Most viszont buli ,buli
hátán az első két nap, mert ugye méltó módon kell
fogadni a lakótárs hugicáját. Ott máris mehet a
szoktatás az angol’szlenghez’. Jaa!! Bocsi!! A skót
fiatalok dumájához. Mert hogy ez egészen más. Kb.
olyan, mint amikor ET-t azt a bizonyos ’ földönkívülit’
kellett megérteni….
Hát mit mondjak: a lakótársak a bulik után kidőltek,
lábadoztak és úgy felszívódtak, mint a lányaim az itthoni
vasárnapi ebéd utáni ’rendcsinálós parti’ idején szoktak
volt. Egy nem sok,annyit nem látott Bogi a hét másik
felében, nem hogy karattyolt volna velük L
Ja, kimozdulni a lakásból nem lehetett, mert kinn
ítéletidő tombolt, így jobbára a szobájukban kuksoltak
és filmeket néztek - magyarul - néha pedig velünk
skype-oltak, és mondanom sem kell, hogy ezt a
formációt sem angolul adtuk előL
Hát így esett a ’több legyet egy csapásra’ , ’drága, jó
intenzív angol nyelvi táborunk’, ráadásul még a Bogival
kiküldött jó kis hazai ’kóbász’ is valamilyen rejtélyes
okból kifolyólag, madárláttaként a mi asztalunkra
sompolygott vissza és csúfosan a mi gyomrunkban
végezte.
Viszont a lányaink ’gáz és balhé’ nélkül, csodás
egyetértésben töltötték e ominózus hetet:)
--------------------------------------------------------------
Hírlevél 11.
Összedőlt a Teniszsátor (haha)
Egyáltalán nem vicces a sztori, pláne amikor
történt, akkor még inkább nem volt az.
Ugyanis elment az áram, mert a nagytiszteletű
ELMÜ állítólag félrecímezte a tájékoztatást a
közelben folytatott karbantartásról.
Így az edzők és az éppen akkor teniszezők
tehetetlenül nézték végig, ahogy a munka-
vagy éppen a feltöltődésüket szolgáló helyük
percek alatt megsemmisül.
Jó, jó,.. gondolhatod. Na és! Mit akar ez, mikor
a Föld más pontjain orkán tombol,sárlavinák
zúdulnak ártatlan emberek százainak otthonára.
Igen,ez csak egy teniszsátor, de mi itt vagyunk
közép-Európában, Magyarországon és az edzőknek
így megszűnik a munkahelye beláthatatlan időre.
Mert ha így ereszt le a sátor, minden előzetes
előkészület nélkül, akkor legtöbbször annak annyi.
Hatalmas acélsodrony kötelek rögzítik,hogy el ne
szálljon, a befújt levegőtől. A felfüggesztett lámpák
leeshetnek, rákerül a sátor és az acél hatalmas tömege.
A középső hálótartó állványok kiszúrhatják a
sátor lapját, mert ezeket a leeresztés előtt el kell
távolítani, stb, stb.
Ja, és amikor az ez a bizonyos „nagysü-tetű” (marad-
hatunk csak a két utolsó szótagnál is)visszakapcsolta
az áramot, valami fals energia folytán, szétrobbant
egy főkábel a föld alatt. Ezt röpke másfél nap alatt
sikerült kideríteniük, addig bizonytalanságban tartva
a családfenntartókat.
Már aki hagyta magát. Én magam az utóbbi időben
megszoktam, hogy hideg nyugalommal fogadom be és
el az általam oly nagyra tartott Univerzum e jelzéseit,
és rákapcsolok a szokásos hullámhosszomra, hogy:
„minden értem van, minden előrébb visz valahogyan,
ha meg kell tapasztalnom, ám,legyen…” s hasonló
kreálmányokra.
Szerencsére, Andris a főbérlő, mint profi teniszező,
edző, - aki egyedül viszi a felelősség terhét – a tenisz-
meccseken jó-párszor megtapasztalt „ha rágörcsölsz,
már állhatsz is a vesztesek közé” hozzáállásával,
szintén csak a célra tartott: a sátornak így, vagy úgy ,
de állnia kell. Pedig a nagy kockázat az övé volt.
Nem mondom, nekem sem esett volna jól elesni
két hónap munkájától és bevételétől, így én is
kizárólag a csodában bíztam és hittem rendületlenül,
annak ellenére, hogy jöttek a lehetetlennek tűnő
akadályok rendületlenül.
A CSODA a végén megtörtént, úgy ahogy szokott:
egyik pillanatról a másikra, és végül is nem tudod,
hogy hol, melyik ponton volt az áttörés, de két
nap múlva már játszottunk a sátorban :)
---------------------------------------------------------------------------
Hírlevél 12.
Egy hihetetlen esernyős sztori és a facebook
Megdöbbentő történet kapott szárnyra a
napokban a facebookon – mesélte nekem ma
egy kedves ismerősöm hitetlenkedve. Az elején
nem is értettem, hogy miért osztja meg velem
e témát, hiszen tudja, hogy milyen távol áll tőlem ez
a világ.
Nem szeretnék ítélkezésbe bocsátkozni, de sokszor az
az érzésem, hogy ez az,az internetes fórum , ami a letűnt
’falusi kispad’ szerepét tölti be. Hamarosan rá is
ébredtem, hogy nem fogtam mellé e meglátásommal.
Történt az ugyanis, hogy valaki lefényképezett és
feltett egy posztot, egy buszmegállóban hagyott,
egyértelműen használhatatlanná vált, megrongálódott
esernyőről, és felháborodott mondandóját nem éppen
a Petőfi „összes”-ből válogatta hozzá. A felháborodás
tárgyát történetesen az képezte, - és ezt görgették,
ragozták, ecsetelték oda-vissza, - hogy „ szégyen és
gyalázat”…. „miféle ember lehet az ’olyan’, aki képes
egy ilyen tárgyat gátlástalan módon ott hagyni,
ahelyett, hogy kidobná a tudvalevőleg minden
buszmegállónál fellelhető kukába??”
- Nem hittem a szememnek - meséli a hölgy – és nem
tudtam ’leakadni’ én sem a folyamatosan megjelenő
posztokról, kommentekről,amikkel egymást hergelték
bele a történetbe egyre jobban a hozzászólók.
Mint egy szürrealisztikus, fortyogó katlan, olyanná
vált az egész. Szinte kézzel tapintható volt az indulat,
és egyre többen szálltak be a ’buliba’. A huszadik
komment már a szomszédja unokájának az anyukájának
a nagynénjét is szidalmazta, és a mondandókba
belekerült a 20 évvel ezelőtt letörött bili füle is
a végén. Egyre jobban beszívott engem is az egész,
és azt sem tudtam , hogy sírjak, nevessek, vagy a múlt héten
frissen vakolt és festett ’vadiúj’ falamat kezdjem
kaparni kínomban. Az én nagyobbik fiam még csak
9 éves , de könyörgööööm!!! Ebbe a világba váltsam meg
a beszállókártyáját, amikor egyedül hagyom az
internettel???
De nem telt el pár pillanat, amikor is egyszerre csak
„lőőőn világosság! Felkapcsoták ám nálam is a villanyt
odabenn”: hiszen az én legkedvesebb” barátomat” , a
laptopomat úgy alkották meg , hogy van azon egy olyan
gomb is, ami zölden világít, ha működésben van, és
csak egyetlen mozdulatomba került, csupán egy
gombnyomás volt, és máris angolosan távoztam
a saját ostobaságom fogságából.
Leköszönőben átfutott az agyamon, az édesapám
kedvenc mondása: „Nagy az Isten állatkertje fiam,
de nem muszáj ám napijegyet váltanod hozzá”
Anka MSE